Modern kislány

Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli,

A foglalkozásom nem háztartásbeli,

Főzni nem tudok, a mosáshoz nem értek,

A házimunkához kedvet nem érzek.

Ám egyet büszkén be merek vallani,

Sok mindent nem tudok, de van ám valami,

Amihez oly pompásan értek,

Mint kevés asszony ezen a vidéken.

Mert tudom azt bármiféle pózban,

Gyors és lassú tempóban,

Tudom oldaltfekve, lábfekve és háton,

Ahogy jónak látom.

Tudásom e téren többg mint tökéletes,

A hogy hason is tudom, az csak természetes.

Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,

Mivel tanítóm egy fiatal legény.

Fiatal volt, mégis megtanított ő,

S nem voltam e téren tudatlan nő.

Bevallom, először borsózott a hátam,

Mikor a fiú nagy rúdját megláttam,

Eleinte azt hittem, leszakad az ég is,

Lihegtem, kapkodtam, de csináltam mégis.

Idővel rájöttem, mi ennek a titka,

S feltárult előttem mindennek a nyitja.

Később már oly rutint szereztem,

Hogy tudásommal pénzt is kerestem.

Csináltam reggeltől korán felkelve,

Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve.

És nagyon boldogan, vidáman műveltem

Még estefelé is, mikor a nap lement.

Hull rólam a ruha, mint fazékról a zománc,
És a testem olyan lesz, mint a fénylő topán.

Van, aki gumisapkát húz valamijére,
De ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt be kell vallanom,
Én a nedvességet érezni akarom.

De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,

Nem kell mindjárt rosszra gondolni.

Nincsen abban semmi rossz, amit elmeséltem,
Ha hiszitek, ha nem, az úszásról beszéltem. xD